Az elmúlt 165 év tanulságai neptunuszi nézőpontból – Első rész
Január 26-án, hétfőn új világkorszak indul. A Neptunusz végigért a teljes körön és visszaáll a startvonalra.
Új kör indul asztrológiai nézőpontból, vagyis a földi, mindennapi élet szintjén.
Az asztrozófia, a csillagképek mitológiája más léptékkel mér, más nézőpontot közvetít, de itt „lent” elindul egy új, 165 éves kör – önmagunk, az Ember megismerésében.
Minden Egy. Uniomystica. Egyetemes szeretet.
Mit jelentenek ezek a kifejezések itt „lent”, a hétköznapok küzdelmeiben?
Neptunusz a tenger istene, talán görög nevén, Poszeidónként jobban ismered. Ahogy a tenger cseppekből áll, mégis egy monumentális egységet alkot, így létezünk mi is, emberek. Külön-külön, de mégis egységben. Minden Egy.
Egy csepp vagy a tengerben.
A tenger egyszerre te vagy és ugyanakkor a közeged, amiben létezel.
Ez a világod legfontosabb jellemzője a hétköznapokban is:
– a környezeted is te magad vagy,
– az emberek körülötted a részeid,
– te magad táplálod energiával, információval a világodat önmagadból és a figyelmeddel határozod meg a létezés körvonalait.
A magyar nyelv egyetlen szóval leírja a világ minden titkát: SZERETET.
A szeretet nem egy érzés, hanem az Élet Rendje.
SZER-ET-ET.
Fordítsd meg: TE (és) TE RESZ (-em vagy)
Te is és Te is a részem vagy, bennem vagy és körülöttem.
Mint a csepp a tengerben és a tenger a cseppben.
Te és Te a részeim vagytok, etetlek, táplállak, létben tartalak benneteket.
Minden szeretet.
Te vagy az EGY-ÉN és te vagy az egész. Egy-én-is-ég – a csillagtengeren.
Te vagy tehát a környezeted is. Ahogy változol, a környezeted is veled változik. Ezt meglátni és megérteni meglátásom szerint a legnagyobb és leghasznosabb tudás az életben.
Hétköznapi szinten ebből a nézőpontból tehát nem „bevonzzuk” magunkhoz az embereket, helyzeteket, hanem „kivetítjük” magunkból.
Azt tapasztaljuk magunk körül, ami belül IGAZ számunkra.
A kivetítések közül az érint meg érzelmileg, amit nem ismersz fel magadban, amit nem ismersz el magadban, amit nem akarsz látni magadban, vagy nem akarsz vele foglalkozni, esetleg mindent látsz, de nem tudsz vele mit kezdeni. Másokon keresztül, kívülről rátekintve könnyebben megy.
A pszichológia tudattalan elhárító mechanizmusként említi, de megfelelően értelmezve ennél jóval többről van szó: a projekció maga az élet – működésben.
A kivetítések, vagy projekciók értő megfigyelése az önismeret legmagasabb foka!
Segít az objektív látásmódban, de el kell ismerni, hogy időnként nagyon súlyos tehernek bizonyulhat.
A szeretet valójában az a kohézió, ami által különálló egyénekként Egyek vagyunk. Bár úgy tűnik, de mégsem vagyunk egymástól függetlenek. A szeretet megélése lehet elfogadó, nyílt, őszinte, gondoskodó formában, de lehet gyűlölet, megvetés, irigység és még számtalan árnyalat az életben.
Én is te vagyok és fordítva is igaz. Azt képviselem, ami számodra még rejtetten ugyan, de az életed egyik belső mozgatórugója. Manifesztálódtam számodra, hogy lásd meg, mi szunnyad benned a lelked mélyén, amit még nem észleltél,vagy nem ismersz el magadban. Megjelenésemmel segítek felismerni valamit az önvalódból, legyen az jó, vagy rossz akár.
A szeretet fogalma ennek a működési módnak a kifejezése.
A Neptunusz az egyetemes szeretet, a környezet, mint önkifejeződés szimbóluma.
A bolygó felfedezésének érdekes története van, mert a határtalansága és megfoghatatlansága dacára csillagászati-matematikai számítások alapján találtak rá a csillagok tengerében 1846. szeptember 23-án. Akkor a Vízöntő zodiákusában járt és szorosan „mellette” volt a Szaturnusz, mint ahogy napjainkban is. Ezáltal kaphatott keretet, határokat, értelmezést.
Néhány évvel később, 1861-62-ben megkezdte az első teljes kört a Kos 0 fok és a Halak 30 fok között. Ez a 165 éves út ma ér véget és kezdődik újra – várhatóan egy magasabb megértési szinten.
Összefoglaló
Új világkorszak indul: a Neptunusz végigért egy teljes, 165 éves körön, és visszaáll a startvonalra. De mit jelent ez „itt lent”, a mindennapok szintjén? Ez a bejegyzés a Neptunusz szimbolikáján keresztül beszél a környezet és az ember kapcsolatáról: arról, hogy a világunk nem pusztán körülvesz bennünket, hanem belőlünk, általunk születik. A szeretet ebben a megközelítésben nem romantikus fogalom, hanem összetartó erő, amely által az egyének egységben léteznek.
A szöveg egyik központi gondolata a projekció: az, amit kívül látunk és megélünk, gyakran belső igazságainkkal szembesít.
A következő részekben ez a gondolati ív tovább mélyül.