Hogyan alakul ki a valóságunk, és miért látunk mindent másként?
Az előző részekben érintett tudatos és tudattalan háttér együttese tesz minden embert egyedivé és megismételhetetlenné. Ugyanez a háttér határozza meg azt is, hogyan látjuk a világot – gyakran egymásnak teljesen ellentmondó módon.
Ugyanaz a világ, mégis teljesen más valóság
Ha egy kicsit jobban közelítünk a hétköznapokhoz, nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a szülői házat és a jelenlegi környezetet sem, hiszen nagyon meghatározóak a működésünket, látásmódunkat, viszonyulásunkat és döntéseinket illetően.
Az előző részben a teljesség igénye nélkül felsorolt tudatalatti és tudatos háttér tesz minden embert teljesen egyedi, megismételhetetlen létezővé! Ugyanezen alapok határozzák meg azt is, ahogyan a közvetlen környezetet és a világot látjuk mindannyian, bizony néha nagyon különböző, sőt gyakran egymásnak ellentmondó módon. Egyszerű példával: aki a lelkében harmóniát, elfogadást, kreativitást, bőséget él meg, bizony nehezen, vagy sehogyan nem látja meg azon embertársát, aki szűkösségben, testi-lelki nyomorban, korlátok között éli mindennapjait. Lehet, hogy útjába kerül, DE valójában nem látja! Viszont abban az esetben, ha találkozott ilyen élettel akár gyermekkorában, vagy legalábbis szerepel a családi legendáriumban hasonló történet, akkor meglátja ugyan, de a rejtett tapasztalat szerint reagál. Vagy elfordul és tagadja, vagy elítéli – vagy más esetben segíteni próbál, néha egészen fanatikus megmentővé válik. Attól függően, hogy mi a tanult tapasztalat, egy alapvetően harmonikus ember nagyon durván is reagálhat egy eltérő valóságra – gyakorta önmaga számára is meglepő módon. Egy sikeres ember számára a világ lehetőségekkel teli valóság, mert azt látja meg benne. A sikertelen ezzel szemben akadályokat lát és tűrhetetlennek éli meg az aktuális körülményeket. Más és más világot látunk – ugyanott.
Mit hozunk a csecsemő- és kisgyermekkorból?
A párkapcsolat, a munka/hivatás/anyagiak tekintetében nagyon meghatározó a szüleinkkel való viszony. Előbbi az anyával, utóbbi az apával való kapcsolat milyenségének a mutatója. Talán ez még ismeretlen nézőpont számodra, de hidd el, végzetesen meghatározó az életed minősége, valamint a társadalmi folyamatokhoz való viszonyod szempontjából is. Az önismeret egyik lényeges szakaszáról beszélek, kár lenne elfecsérelni az életet ezen ismeretek nélkül, a véletlenre bízva.
Sőt, nem csupán a saját életünkről van szó, hiszen része vagyunk egy társadalmi rendszernek is, ami az emberek egyéni látásmódjának összessége szerint épül fel és ezáltal emel, lehetőségeket biztosít, vagy nyomorba taszít – generációkkal előre akár.
Amikor megszületünk, tudatosan semmit nem ismerünk a világból. Az ösztönös életprogram zseniálisan működik, de felfedezni a világot, illetve önmagunkat megismerni csak fokozatosan tudjuk. MÁSOK ÁLTAL! Ahogyan bemutatják a világot nekünk a környezetünk szereplői, az lesz a hitrendszerünk alapja. Ahogyan minősítenek minket, ahogy viszonyulnak hozzánk a körülöttünk élő emberek nap, mint nap, az lesz majd az önismeretünk, önértékelésünk alapja. Vagyis MÁSOK SZEMÉVEL látunk mindent, MÁSOK REAKCIÓI ÁLTAL ismerjük meg a világot és feltétel nélkül elfogadjuk igaznak – mint ahogy gyermekkorunk kiszolgáltatott helyzetében ez természetes volt.
Éppen emiatt – amíg ebből a befolyásolt állapotból fel nem ébredünk – felnőttként is elsődleges és meghatározó a mások véleménye, hozzánk való viszonyulása.
A szellemi ébredés előtt mindez végzetesen meghatározó a reálisnak tekintett valóságunkat illetően.
Az említett megalapozás következményeként könnyedén megjelenik a tömeglélek negatív hatása, a tömegember jelensége, amikor is a kívülről elfogadott valóságkép bármely előre tervezett „vezényszavára” megszűnik az egyéniség minden nézőpontja, beszűkül az intellektus és egy emberként, minden megkérdőjelezés nélkül elindul a jelzett irányba. Egészen félelmetes, ahogy többdiplomás, intelligens emberek felejtik el minden tudásukat egy szemvillanás alatt, a saját, vagy családjuk egyéni érdekeit és irányultságát a (manipulált) közérdeknek alárendelődve.
A tömeglélek önmagában egy rendkívül értékes jelenség (az Egregorok témájában feltétlenül visszatérünk még erre), ám nagyon mélyen manipulálható, irányítható!
Ennek a megelőzése, kikerülése csupán egy mélyen elkötelezett, alapos önismerettel (és ezáltal emberismerettel) lehetséges! Aki tudja, hogyan működik az Ember, hol vannak a gyenge pontok a működési mechanizmusban, az észleli már a manipuláció szándékát is, és azonnal a jelenbe helyezi magát, kivonódik a hatás alól.
A manipuláció csapdája
A manipuláció egy biológiai túlélési kategória, bizonyos mértékig elfogadható, de nem a szellemiség irányítja, mint ahogy a tömegember jelenségét sem! Egyik esetben sem lehet józan ésszel, értelemmel hatni rá, az ember „megváltozik” a hatása alatt. Nem önmagaként viselkedik.
Gondoljunk csak egy bajnoki mérkőzésre, legyen az foci, vagy vízilabda, vagy bármi más, mindegy. Ez egy többnyire ártalmatlan, de nagyon látványos tömegember-jelenség. A történelem sok-sok eseménye viszont már nem ártalmatlan! A nagy csatákat, borzalmas öldökléseket, értelmetlen háborúkat, kontroll nélküli megmozdulásokat, puccsokat látva elgondolkozunk, hogy hol volt az Ember ezekben az eseményekben? Az Ember, aki előző nap még a családjáért dolgozott és esti mesét mondott a gyermekeinek, az másnap egy vezényszóra öldöklő fenevaddá tudott válni. Hibáztatni ezért balgaság, sehova nem vezet, hanem csak mint egy farkába harapó kígyó, a helyzet újra és újra megismétlődik – generációkon át.
Ismerd meg Önmagad! Ismerd meg az Embert! Egyetlen esély a megelőzés!
Térjünk vissza ahhoz a ponthoz, hogy mindenki a saját világában él, ezek a valóságok egyediek és megismételhetetlenek. Ezekből az egyéni nézőpontokból, világokból épül fel egy nagy közös valóság. Vannak egyetértési pontok, amihez igazodhatunk. Pl: az ég kék, a föld szilárd, a vízben nem tudunk lélegezni, a hó hideg, stb. Az idő telik és nem visszafordítható, illetve csak a halál és az adó a biztos… Ha nekirohansz a falnak, fájni fog és nem tudsz átfutni rajta, a gravitációval nem dacolunk. Sorolhatnám a végtelenségig azokat közös pontokat, ami evidens, magától értetődő.
Így fogadtuk el, valóságnak tekintjük.
Ez egy meghatározott keretrendszer, csupán ebben mozoghatunk szabadon.
Gondolatban térjünk vissza ahhoz a részhez, hogy a világunkban minden csupán egy mások által tanított hitrendszer, amiben nem kételkedtél, mert azoktól tanultad, akiktől az életed függött kiszolgáltatott gyerekként. Nem is ismertél mást az első érzékeny években. Ezeket máig alapnak veszed (tudat alatt) és ezek szerint működsz. Amíg nem vagy rá tudatos, nem ismered fel, addig biztosan nagyon meghatározóak.
A technológia fejlődésével egyre több mindent látunk a világból, amit nem tudunk közvetlenül megtapasztalni, tehát mindent elhiszünk róla, amit mondanak. Ez az alapműködésünk, szellemi alvó állapotban eszünkbe sem jut ezt kétségbe vonni.
Igen ám, de ezáltal bizony jelentősen manipulálható a valóság ismerete és a hozzá való viszony is.
Folytatjuk…