Üzenet a csapdában ébredőknek
Mi történik velünk, amikor egy erős kollektív tér beszippant?
Ez az írás az egregor működésének mélyebb rétegeit mutatja meg: hogyan gyűlik fel bennünk a kimondatlan feszültség, hogyan talál utat egy közös irányba, és hogyan veszítjük el közben észrevétlenül a realitásunkat.
Egy üzenet azoknak, akik már érzik, hogy valami megváltozott — és keresik a visszautat önmagukhoz.
Megtörtént, tökéletesen működött. Behabzsolt, mint a kis gömböc a népmesében és most jön az émelygés, a gyomorrontás, a „hogytörténhetettezmegvelem” és a felelősségérzet ébredésének ki nem mondott gyötrelme.
Ilyenkor a büszkeség is teret kap, az „igazam van” csapdája nem akar elengedni, ezért nagy tisztelet azok felé, akik túl tudnak ezen lépni! Ha még nem, akkor is érdemes elolvasni ezt a kis üzenetet, segíteni fog a megértésben – és a ha kell, a feloldozásban.
Ha nem olvastad az előző írást az egregorról, akkor javaslom, hogy lapozz vissza oda és utána olvasd ezt tovább…
Mi történt valójában az elmúlt időszakban?
A hosszú évek óta felgyülemlett és a szociális maszk mögé gondosan, vagy hevenyészve begyűrt elégedetlenség, tehetetlen indulat és bosszúvágy az elviselhetetlenségig fokozódott már az utóbbi években.
A megélhetésért való küzdelem nem tette lehetővé, hogy ez az energia megfelelő irányba induljon el, hiszen munkahely kellett, elismerés kellett, karrier kellett, a vélemény szabad kinyilvánítása mindezt valószínűleg kockáztatta volna. Ehelyett az egyéni belső vihar kifelé dörgött és szórta a villámokat. Hol? A családban, a munkahelyi közösségekben, a baráti körökben, vagy egyszerűen csak a monitorok előtt.
Sajnálatos módon ez még nehezebbé tette a hétköznapokat, az emberek egyre jobban elszigetelődtek egymástól.
Valaki ekkor előlépett és kimondta, ami kellett ahhoz, hogy kiszabaduljanak az elfojtott indulatok, a válasz nélküli kérdések, időnként az alapvető intelligenciát és szociális maszkot félredobó primitív, mélyen közönséges megnyilvánulások. Ugyanakkor megjelent a szánalom, a segítő szándék. Sőt a megmentésre szorulók másokat megmentő programja is.
Jött valaki, egy „megváltó” és mögé állt a tömeg.
Ez történt.
Ebben a rohamosan digitalizálódó, egyre kényelmesebb, de kiszolgáltatottabb világban belépett a játéktérbe egy új karakter és képviseli ennek a valóságnak minden zavarodottságát.
„Megtestesült a káosz”.
Milyen csapdában ébredtél?
A káosz, amit megfelelő iránynak véltél az egregor által befolyásolt állapotban, most kezdi kinyitni a valóságát. Hinni szeretnél és kapaszkodni a felvázolt jövőképbe, ami teljesen érthető, hiszen szíved-lelked egy hatalmas IGEN volt az ébredezés előtt. A gondolkodóságod, szellemiséged viszont a háttérben meghúzódva szundikált végig. Nem hallottad meg a hangját, ezért szemlesütve félrevonult. Már hallod, ahogy csendben megszólal: nem erről volt szó. Mint a randi-szerelem, amikor a szenvedélyes éjszaka reggelén smink és flitterek nélkül meglátod a valóságot.
Vagy a gyönyörű, imádnivaló kiskutya, aki csillogó szemmel, elragadtatva néz rád, majd szétrágja a kanapét és odapisil a sarokba.
Titokban kétségbe vonod a döntésedet, de keresed a jeleket, ami visszaigazolja. Figyeled a többieket, hogy vajon ők is észrevették-e: ez valahogy nem ugyanaz.
Az egregor ilyen, ez a természete. Felerősíti azt, amit látni szeretnél és elfedi azt, ami cáfolni tudná a vélt, vagy valós realitást.
Mint manapság a Meta algoritmusa: csak azt látod, ami kiszolgálja a gondolkodásodat, más nézőpontot nem jelenít meg. Burokban tart. Jogosnak tűnik az igazad.
Szeretnélek megnyugtatni, hogy minden rendben van annak ellenére, hogy pillanatnyilag nem ez látszik. Így van ez jól. Miért?
Az egregor más nézőpontból egy projekt, egy valóságbuborék, ahol a létrejötte pillanatának a szándéka a döntő.
Kérdés, hogy ki teremtette valójában és mi a terve?
Milyen nagyot álmodott, amihez ebben a kicsi országban ilyen mérhetetlen energia szükséges?
Most az látszik, hogy az eddigi valóság szétesik, mint a hernyó a bábban, hogy újra szerveződjön, mert a földön kúszva már nem tudott azon az úton haladni, amerre az irányt látta.
A káosz a szétesett hernyó.
Lesz belőle valami, de vajon egy színpompás, nemes pillangó, amiről legendák születnek, vagy egy éjjeli lepke, ami megvakulva repül a fénybe, majd megég és elporlad.
Mint mindig, most is rajtunk múlik. Nem a vezetőkön.
Ősi hit a megváltás valóságában
A vezetők képviselők.
Mindig.
Képviselik a néplélek összességét.
A gondolkodást, az uralkodó megoldási mintákat, az érzelmek megnyilvánulását, a szellemiséget.
Hordozzuk magunkban azt a tanult hitet, hogy jön valaki, aki megoldja, rendezi a helyzetet és gondtalanul élhetünk. Valaki leveszi rólunk a döntés, a cselekvés, a megoldás terhét. Aki méltó erre, aki képes rá, aki hatással tud lenni olyan folyamatokra, amelyekkel szemben az egyszerű ember tehetetlen. Van valaki, akibe belelátjuk ezt a megváltót és alásorakozunk.
Megváltás.
Elrontottuk, valaki helyrehozza.
Mint Jézus?
Mit hozott helyre? Megmutatott valamit, ami más, mint ahogy akkor éltek az emberek, megmutatott egy valódi Emberi minőséget, aztán elsodorta az akkori valóság.
Hittek neki?
Értették?
Tudtak élni az általa tanított megoldásokkal?
Milyen jó, hogy ma már nem olyan időket élünk, ahol keresztre feszítik a csodát.
Valóban? A világ poláris természete adott ma is, semmi nem változott. Van az egyik oldal és van a másik, kinek-kinek melyik a jó és melyik a rossz. Talán annyira barbárok nem vagyunk, de az egregorok ma sokkal hatalmasabb energiákat tudnak mozgatni, hiszen a legtöbb ember függésben van a saját digitális barlangjától. Nem enged, fogva tart.
Feloldozás
A legfontosabb kérdést megismétlem: ki teremtette valójában ezt a helyzetet és mi a terve?
A folyamat azt mutatja, hogy létezik egy terv, ami az eddig ismert valóságban nem tud realizálódni, ezért meg kell mutatkoznia mindennek, ami akadályként van jelen és ki kell venni azokat a játékból.
Ezért a terv alkotója, vagy maga a folyamat létrehozott egy olyan váratlan és kiélezett helyzetet, amiben megmutatkozik, hogy ki/mi melyik irányt képviseli és mire képes.
Még nem lehet biztosan tudni, hogy a bábból pillangó születik, vagy éjjeli lepke.
Feloldozás: minden jól van így. Kedves ébredező, nem rontottál el semmit. Egyik, vagy másik egregor szinte mindenkit megszólított, vagy akár behabzsolt. Nagyon tanulságos történet.
Ebben az átmeneti káoszban mindenki éljen annak megfelelően, amit igaznak tart. Ebből teremtődik majd az új valóság.
Meglátjuk, hogy inkább pillangó, vagy inkább éjjeli lepke repül ki a bábból hamarosan.
A terv megálmodója egy EMBER. Olyan, mint Te vagy én.
Csak messzebbre lát.