Amikor a tanult világ már nem elég
A valódi szellemi ébredés nem egy látványos pillanattal kezdődik.
Sokkal inkább egy csendes belső feszültséggel, amikor olyan dolgokat látsz, érzékelsz, tapasztalsz, amelyek nem illenek bele a tanult valóságba – sőt, néha kifejezetten ellentmondanak annak.
Mi a valóság?? A valódi szellemi ébredés ott kezdődik, amikor meglátsz, észlelsz olyan dolgokat, ami nem illik a tanított valóságba, sőt néha ellentmond annak. Sokáig csak legyintesz rá, gondolván, hogy nem jól látod, tévedsz. Egy idő után már nem tudod becsapni magad és elkezdődik a kutatás, utánajárás , a „hogy is van ez?” időszaka.
A saját tapasztalatod általi megértés a döntő, nem az amit én, vagy bárki más állít. Minden csak egy-egy új nézőpont, amit érdemes alaposan és közelről szemügyre venni, ha megérint.
A magánéletünkben, a hétköznapjainkban állandó jelleggel ismerkedünk, többnyire inkább küzdünk mások nézőpontjaival, valóságával. Leggyakoribb ütközési pont a „nem is úgy volt” ezernyi változata. Amint leesik a tantusz és megérted az egyéni nézőpontok, saját valóságok természetét, akkor vita helyett kíváncsi leszel még a többi eltérő nézőpontra is.
Vajon hány emberi kapcsolat megy tönkre végérvényesen és mély keserűséget hagyva maga után emiatt az egyszerű, hétköznapi probléma miatt?!
Nem is úgy volt … értelmetlen, meddő viták.
A különböző nézőpontok előnye
Egymás nézőpontjának megismerése nagy felismeréseket adhat, az önismeretnek és a másik megismerésének remek eszköze lehet. Amint megtanulod ezt alkalmazni, segít megérteni, hogy miért érdemes megbeszélni mindent, vagy legalább megosztani a meglátásainkat másokkal, mert ahogy a másik ember reagál, az számunkra értékes információ lehet.
Hasonlóan működnek a félreértések. Viccesen hangzik, hogy mindenki a saját fejéből néz ki, de így igaz. A gondolataink, a tapasztalataink, a hitrendszerünk, a normalitásunk minden esetben kisebb-nagyobb eltérést mutat, ennek következtében mást és mást értünk a kimondott, vagy leírt szavakon, mondatokon. A te valóságodban ugyanaz a mondat éppen az ellenkezőjét is jelentheti, mint az enyémben. Ha nem tisztázzuk, hogy ki mit ért alatta pontosan, akár „örök harag” is lehet belőle – nagy veszteséget okozva mindkét személynek. Egy jellemző és fontos példa párkapcsolatok szintjén a „hűség” fogalma. Neked mit jelent és nekem mit jelent? A viselkedésekkel, reakciókkal ugyanez a helyzet, alaposan félreérthető minden. Úgy látom, ahogy tudom, ahogy hiszem, hogy van – pedig neked egészen mást jelent. Minél jobban megismeri egymást két ember, annál jobban összehangolódnak és egyre ritkábbak ezek a félreértések – ha meg voltak beszélve az első időkben. A humoros hozzáállás sokat lazít a feszült helyzeten, de nem helyettesíti az alapos egyeztetést.
Eltérő nézőpontok csoportok szintjén
Csoport és társadalmi szinten is megtörtén(het)nek ezek a félreértések. Akkor jó, ha gyakori és adott helyzetben automatikus az egyeztetés, tisztázás. Ez történhet az érintett felek között egyénileg, vagy vezetői mediációval.
Gondolkodhatunk még nagyobb szinten is, hiszen aktuálisan azt látjuk a világban, hogy népek, nemzetek, érdekcsoportok háborúznak körülöttünk. Ez már a politológia hatáskörébe tartozik, de nem zárhatjuk ki, hogy a nagyobb csoportok, akár nemzetek, országok nézőpontját képviselő embereket is „elkaphatja a gépszíj”, vagyis kieshetnek a szerepükből egy-egy váratlan személyes szintű érintettség kapcsán. Annyi az eltérés a hétköznapi emberek által generált hatásokhoz képest, hogy itt ezrek, milliók, vagy milliárdok életére van közvetlen, vagy közvetett hatással az ő személyes megélésük által befolyásolt döntés.
Országok, nemzetek esetében alapvető felkészülést igényel a tárgyalópartner által képviselt nép, nemzet, gondolkodásmód alapos ismerete. Lehet, hogy hosszú tárgyalás után egyetértések, egyezségek születnek, de vajon minden esetben tételenként egyeztették, hogy ki mit ért az adott kifejezések, mondatok alatt?
Tehát bármilyen szintről beszélünk, az önismeret és az emberismeret alapvető fontosságú tétel.
Nos, akkor mi a valóság?
Mint láthatod, a „mi a valóság, mi az igazság” kérdések egyikére sem lehet tőmondatban válaszolni. A valóságnak sokmilliárdnyi arca van és egytől-egyig mind teljesen reális és igaz – az adott egyéni nézőpontból.
Biológiai szempontból gyakran még ragaszkodunk a sajátunkhoz és mindenki más rosszul látja, sőt nem is tekinthető „normálisnak”!
A biológia egy algoritmus, a bejárt utak, működő módszerek, a már megtapasztalt folyamatok alkotják az alapokat, a keretrendszert, azon kívül lenni nem biztonságos. Erről az oldalról teljesen logikusnak tűnik, ha egyszerűen megtagadjuk, ami különbözik a saját valóságunktól.
Ebből következik, hogy az emberi kapcsolatok bármely típusában az alapokat egy közös érdeklődés, vagy érdek alapjára tudjuk felépíteni.
A szerelemben is először a közös pontok látszanak, amelyekben szinte csodaszerűen hasonlítunk, ugyanúgy gondolkozunk róla. Ezek alapján tudunk kapcsolódni. Idővel fokozatosan megmutatkoznak majd egymás valóságának eltérő oldalai is, ezáltal megkezdődnek az ellentétek. Szoktam mondani: A szerelem romantikus, mindent felülíró érzése valójában arra való, hogy amivel kényszer határára sem foglalkoznál, abba beleállj önként és boldogan – a szeretett ember által.
Újra megérkezni együtt a kezdeti állapotba, sőt egy még magasabb kapcsolati minőségbe – ez a lényeg, erről szól két ember közös története.
A kapcsolatok majd egy külön téma lesz hamarosan, a leges-legfontosabb téma, hiszen „Ember” mivoltunknak ez az elsődleges és legfontosabb tétele.