Hétköznapi dimenzióváltások
Nehéz, viharfelhős idők járnak a rekkenő hőség után. Vártuk az őszt, hogy a hűvösebb levegő majd lehűti a bennünk tomboló indulatokat és végre szabad utat kapnak az áprilisban satufékkel leállított folyamatok.
Gondolkodtál már azon, hogy az évszakok olyanok, mintha egy másik dimenziót nyitnának meg?
Minden ugyanaz és mégis más világot látsz. A természeti törvények egészen egyszerű, hétköznapi módon mutatják be nekünk azt a valóságot, amit nem akarunk érteni, mert másképpen magyarázták el az iskolában és nincs elfogadott fogalomrendszerünk hozzá.
A nyári száraz forróság és vízhiány az analógiákat értő embereknek mutathatja akár azt is, hogy a tavaszi nagy érzelmeket felkavaró változások utáni időszak még kitartott egy ideig, de a hétről hétre növekvő csalódottság, az ébredés valósága befásulás nélkül nem lenne élhető. Visszahúzódás, betokozódás, túlélésre való felkészülés. Önvédelem.
A világunk változik folyamatosan és amikor ezt nem tanuljuk meg látni, elfogadni, akkor bizony csak a nagy fordulatokat érzékeljük, a felszíni történéseket. Az oda vezető folyamatot nem.
Áprilisban nyilvánvalóvá vált kis országunkban is a „dimenzióváltás” és ez az út egyirányú, vissza már nem tudunk menni, mert megváltoztunk. Ha bármi visszarendeződést indítana az ősz, az már nem lenne ugyanaz, mert az emberek változtak meg, akik ezt a világot alkotják.
Most arra gondolhatsz, hogy ahol ilyen mértékben megváltoznak a körülmények, ott teljesen természetes, hogy megváltoznak az emberek. És ha éppen fordítva van? Ha azért történt a változás, mert az emberek változtak meg annyira, hogy már nem volt egymással kompatibilis a kollektív belső és a külső valóság?
A kígyó is levedli néha a bőrét. Érdemes tanulni a természeti analógiákból, hiszen egy élő rendszert alkotunk és a természeti törvények több szinten is megfigyelhetők. A kígyó növekedését nem tudja követni a bőre, ezért megválik tőle – vele együtt pedig élősködőktől, sérülésektől, elhalt, érzéketlen részektől. Helyette lesz egy látszólag ugyanolyan, de frissebb, tisztább, egészségesebb, érzékenyebb, fényesebb, megújult változat.
A pillangó, vagy a szitakötő példájával is érdemes gondolkodni. A hernyó csak eszik és növekszik, semmi egyéb dolga nincs. A „dolog” majd a másik dimenziós működésében lesz. Közben történik valami észrevétlenül és egy időre megáll a működés, szétesik minden, káosz lesz, majd újraszerveződik és kirepül a pillangó, aki már nem csúszik-mászik, hanem nagy távolságokat is képes áthidalni, magasról tud látni – annak minden hatalmas lehetőségével.
A szitakötő kis vízi ragadozóként kezdi az életet, majd bábállapot nélkül egyszer csak kibújik a kis színtelen, gyenge szárnyaival, majd színpompásan felrepül.
Elképesztő dimenzióváltások a szemünk előtt, amit észre sem veszünk.
Talán az egész világunk, benne kis hazánk és a legkisebb egységek: a család is „dimenzióváltásban” van. Mindez honnan indulhat ki? Az egyénekből, az emberekből – mi másból? Márpedig ha így van, akkor fontos ebben az egyéni rálátás, a megértés felelőssége.
Ha nem a világ változik passzívan körülöttünk, hanem általunk alakul, akkor bizony van teendőnk ezekben az időkben bőséggel. Ugye érted? Nem a világgal, hanem magunkkal. Most is, mint mindig.
Érzések, gondolatok, megszokások, kötődések és kapcsolatok, de mindenek előtt az élni akarás vezet minden embert – politikai, nemzeti hovatartozástól függetlenül.
Az élni akarás biológiai kategória és nagyon erős! Ha nem vigyázunk, képes felülírni a magasabb emberi minőségeket is.
Az, hogy kinek mi jelenti a túlélést, ez más és más lehet a tanult, megszokott minta szerint. Van akinek egy tál étel és egy védett hajlék már túlélés, másnak a folyamatosan szaporodó nullák a bankszámláin jelenti ugyanazt.
Ezzel semmi baj nincs egészen addig, amíg az egyéni szükségletek nem tiporják sárba az emberi minőséget, ami mindenek előtt azt jelenti, hogy képes vagyok nem csupán magamat, hanem a másik embert is látni, tekintetbe venni. Ez ma már egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint gondolnánk. Hiszen láthatod.
Gyakorlati kérdések
Minden szélsőséges helyzet megmutat valamit, ami addig nem kapott teret, nagyrészt rejtve volt.
Neked mit mutatott meg a tavaszi fordulat és az azóta eltelt időszak?
Változtak a jövőre vonatkozó terveid, vagy azt látod, hogy talán más utat kell keresned a megvalósításhoz?
Vannak emberek a környezetedben, akiknél jelentős változást észleltél – akár a személyiségében, akár az élete alakulásában?
A kígyót, a pillangót és a szitakötőt párhuzamba tudod hozni közéleti szereplőkkel?