Nem fejlődni vagyunk itt. Hanem fejleszteni.
Volt már olyan élményed, hogy valaki hosszasan magyarázott neked valamit, és egyszerűen nem értetted, mire gondol? Aztán hónapokkal, vagy akár évekkel később ugyanazt a mondatot valaki újra kimondta, és hirtelen teljesen világossá vált.
Ilyenkor könnyen azt hisszük, hogy az első ember nem magyarázott jól. Pedig gyakran nem erről van szó.
Egyszerűen még nem volt meg az az értelmezési keret, amelybe az új gondolat bele tudott volna illeszkedni.
Ma reggel volt egy beszélgetésem és azt hiszem, most értettem meg valami fontosat. Az írásaimból kiindulva eddig valószínűleg „nem ment át”, hogy pontosan mi a lényege a Kentaur Elméletnek, a kentaur-szemléletnek és a Kentaur Projektnek. Azt gondoltam, hogy érthető, de valószínűleg tévedtem.
A Kentaur Klub elmúlt 6 éve alatt nagyon sokat beszélgettünk erről szabadon, különböző hétköznapi témákon keresztül. Úgy vélem, a résztvevők nagy része megértette a lényeget.
Most megpróbálom másként elmondani.
Az emberi agy különös módon működik
Az új információkat nem önmagukban értelmezi, hanem mindig a már meglévő világképéhez kapcsolja. Ez teszi lehetővé, hogy gyorsan eligazodjunk a világban, ugyanakkor ez az oka annak is, hogy néha a szemünk előtt lévő dolgokat sem látjuk meg.
Nem azért, mert buták vagyunk, hanem mert a saját gondolkodási kereteinken keresztül nézünk.
Én is újra és újra megtapasztalom ezt. Sokszor utólag „esik le a tantusz”.
Amikor valaki azt mondja, hogy „fejlődni vagyunk itt”, pontosan értem, mire gondol. Hiszen ebben nőttünk fel. Ez a természetes gondolat. Annyiszor hallottuk már, hogy szinte meg sem kérdőjelezzük.
Fejlődik egy gyermek, hogy önálló, életképes felnőtté váljon. Ebben segítséget nyújt a család és a felnőtt társadalom. Ez fejlődés és egyben fejlesztés. Valós nézőpont, de a Kentaur nem erről szól.
Spirituális nézőpontok szerint életek tapasztalatain keresztül fejlődünk, hogy tökéletesedjünk szellemi nézőpontból (függetlenül attól, hogy melyik irányzat hogyan nevezi). Eszerint a halál egy átmenet és újra „leszületünk”, hogy tovább tanuljunk, csak a test változik.
Ezt a nézőpontot másként látom, de majd máskor kifejtem.
Mint olvasót, szeretnélek most megkérni valamire
Ne higgy nekem és ne is vitatkozz velem, csak egy rövid időre tedd félre ezt az egyetlen mondatot, és próbálj meg úgy gondolkodni, mintha először találkoznál ezzel a kérdéssel.
Mi van akkor, ha nem fejlődni vagyunk itt?
Mi van akkor, ha valami egészen más történik?
A természetet figyelve különös dologra lehetünk figyelmesek. Mindenhol ugyanazt látjuk. Egy páfrány levelében, egy fa ágaiban, egy folyó mellékágaiban, a tüdő hörgőrendszerében.
Más-más formában, mégis ugyanaz a szervezőelv ismétlődik.
A matematikában ezt fraktálnak nevezzük, engem azonban nem a matematika érdekel, hanem az a kérdés, hogy vajon az élet működése is hasonló elvek szerint szerveződik-e.
Mert ha igen, akkor talán az emberi történetek ismétlődése sem véletlen.
Innen indulna tovább az a gondolat, amit az előző fraktálos írásban kezdtem kifejteni.
Nem az a kérdés, hogy az élet végeztével „mi marad utánunk”, hanem az, hogy „mit tanul meg rajtunk keresztül az élet?”
Valójában ez egy nézőpontváltás. Egy új értelmezési keret.
Nem önmagunkat fejlesztjük. Az élet működését fejlesztjük magunkon keresztül.
A „fejlődés helyett fejlesztés” számomra azt jelenti, hogy a biológiai túlélőprogramot, vagyis az állati jellegű ösztönvilágot fejlesztjük folyamatosan. A dolgokhoz való hozzáállást, a másik ember érdekét is figyelembe vevő win-win együttműködést az elnyomás alapú élet, a versengés alapú gazdaság helyett.
A fejlődés önmagára irányul. A fejlesztés pedig a rendszer működésére.
Ez óriási filozófiai különbség.
A fejlődés kérdése: Milyen ember lettem?
A fejlesztés kérdése: Mitől működik jobban általam, majd utánam az a rendszer, amelynek része vagyok?
A kentaur-szemlélet szerint nem önmagunkat tökéletesítjük. Az élet működését tesszük egy kicsit jobbá magunkon keresztül.
Ezáltal az ember is és az élet is jobbá, igazságosabbá, élhetőbbé válik.
A tudat nem csupán használja a biológiát. Hanem felelősséget vállal érte.
A Kentaur-szemlélet nem az emberből indul ki.
Az ember csak egy példája annak, ahogyan az élet működik.
Az Élet a főszereplő.
Gyakorlati kérdések
- Melyik visszatérő helyzet tanított a legtöbbet az életedben?
- Van olyan családi vagy kapcsolati minta, amelyet sikerült átalakítanod?
- Mi az a felismerés, amely szerinted utánad is hatni fog mások életére?
- Ha nem a saját tökéletességed lenne a cél, hanem a világ egy apró részének jobbá tétele, min változtatnál már holnap?