A Dunning–Kruger-hatás 2.
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a tudás és a magabiztosság kéz a kézben járnak. Ha valaki sokat tud, biztosan határozottan beszél. Ha valaki bizonytalanul fogalmaz, valószínűleg nem ért eléggé a témához.
A hétköznapi tapasztalat azonban gyakran egészen mást mutat.
Kép: AI
Mindannyian találkoztunk már olyan emberekkel, akik minden kérdésre azonnal tudták a választ. Nem voltak kétségeik. Nem mérlegeltek különböző lehetőségeket. Nem láttak árnyalatokat. Egy helyzetet gyorsan felmértek, majd magabiztosan kijelentették, hogy mi az igazság.
És gyakran éppen ez a magabiztosság győzte meg a környezetüket.
Hiszen ha valaki ennyire biztos magában, bizonyára tud valamit.
Vagy mégsem?
A pszichológiában létezik egy jelenség, amelyet Dunning–Kruger-hatásnak neveznek. Egyszerűen fogalmazva arról szól, hogy azok az emberek, akik egy adott területen kevés tudással rendelkeznek, gyakran túlbecsülik a saját hozzáértésüket, míg a valódi szakértők sokszor pontosabban látják a téma összetettségét, ezért óvatosabban fogalmaznak.
Első hallásra ez furcsa. Pedig ha körülnézünk, szinte mindenütt találkozhatunk vele.
A közösségi médiában naponta jelennek meg új szakértők. Egyesek néhány elolvasott könyv, egy rövid tanfolyam vagy néhány személyes tapasztalat után már kész válaszokat kínálnak az élet legbonyolultabb kérdéseire. Mások egészségügyi, pénzügyi vagy lelki területen ígérnek gyors megoldásokat. Gyakran elegendő egy jól megfogalmazott történet, néhány látványos eredmény és egy hatásos marketing ahhoz, hogy valaki szakértőnek tűnjön.
A probléma nem az, hogy az emberek tanulnak és megosztják a tapasztalataikat. Ezzel önmagában semmi baj nincs.
A probléma ott kezdődik, amikor a magabiztosságot összetévesztjük a tudással.
Amikor valaki azért tűnik hitelesnek, mert határozott.
Amikor azért követünk valakit, mert egyszerű válaszokat ad bonyolult kérdésekre.
Amikor a bizonyosság fontosabbá válik számunkra, mint a valóság.
Pedig az élet legtöbb fontos területén ritkán léteznek egyszerű válaszok.
Aki hosszabb ideje foglalkozik emberekkel, egészséggel, vállalkozással, tudománnyal vagy akár önismerettel, előbb-utóbb megtapasztalja, hogy ugyanarra a kérdésre több érvényes nézőpont is létezhet. Megtanulja, hogy a körülmények bizony számítanak. Hogy a kivételek is fontosak lehetnek. Hogy ami az egyik embernél működik, a másiknál nem feltétlenül fog.
Talán ezért van az, hogy a valódi szakértelem sokszor csendesebb, mint várnánk. Nem azért, mert gyenge, hanem azért, mert tisztában van a saját határaival.
A valóban hozzáértő ember általában nem fél kimondani: „Ezt nem tudom.”
Vagy: „Nézzük meg alaposabban.”
Vagy: „Lehet, hogy tévedek.”
Furcsa módon sokan ezt bizonytalanságnak látják. Pedig gyakran éppen ez a tudás egyik jele.
Mert a tudás nem csupán válaszokat ad.
A tudás megtanítja azt is, hogy mely kérdések maradtak még nyitva.
A mai világ különös helyzetet teremtett. Soha ennyi információ nem állt még rendelkezésünkre, ugyanakkor soha nem volt ennyire nehéz eldönteni, hogy kinek higgyünk. A szakértelem, a vélemény, a marketing és a személyes márka gyakran összemosódik. Egy jól felépített online jelenlét néha meggyőzőbbnek tűnik, mint hosszú évek csendes tapasztalata.
Talán ezért vált különösen fontos képességgé a kérdezés. Nem arra gondolok, hogy kinek van igaza.
Hanem arra, hogy ki hajlandó tovább kérdezni, ki hajlandó új információk fényében felülvizsgálni a saját álláspontját, ki képes különbséget tenni a magabiztosság és a hozzáértés között.
Mert lehet, hogy a leghangosabb ember a szobában valóban zseni, de az is lehet, hogy egyszerűen csak ő beszél a leghangosabban.
Gyakorlati kérdések
Mennyire befolyásol téged mások magabiztossága?
Találkoztál már olyan emberrel, aki rendkívül meggyőző volt, később mégis kiderült, hogy kevés valódi tudás állt a szavai mögött?
És vajon te magad mely területeken vagy hajlamos összetéveszteni a bizonyosság érzését a valódi megértéssel?
Lehet, hogy a tudás egyik legfontosabb jele nem az, hogy mindenre van válaszunk, hanem az, hogy tudjuk, mely kérdésekre nincs.