Amikor ugyanaz a történet új szereplőkkel tér vissza
Vannak emberek, akik újra és újra ugyanabba a párkapcsolatba kerülnek. Csak a partner neve változik. Mások minden munkahelyükön ugyanazzal a konfliktussal találják szembe magukat. Megint másoknak újra és újra ugyanaz a csalódás, ugyanaz a félelem vagy ugyanaz a veszteség jelenik meg az életében.
Első pillantásra úgy tűnhet, mintha egyszerűen pechük lenne.
De vajon tényleg erről van szó?
A természetben létezik egy különleges jelenség. Fraktálnak nevezzük. A fraktál olyan mintázat, amely különböző méretekben újra és újra felismerhető. A részletek változnak, de a szerkezet ugyanaz marad.
A páfrány levele hasonlít önmagára, a folyók elágazása hasonlít a fák ágaira, a tüdő hörgőrendszere hasonlít a villám rajzolatára. Más méret, mégis ugyanaz az alapelv.
Az emberi sorsok és a fraktál
Évek óta figyelem az emberek történeteit és egyre többször éreztem úgy, hogy az emberi élet is hasonló mintázatok szerint szerveződik. Általában nem pontosan ugyanazok az események ismétlődnek, hanem ugyanaz a működés.
Másik partner, másik munkahely, másik város, másik korszak. Mégis valahogy ugyanoda jutunk.
Tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor „megvilágosodtam” ebben a témában. Szolnokon történt valamikor sok évvel ezelőtt. Beszélgettünk néhányan az egyik téren és egy pillanatra mintha párhuzamosan éltem volna át egy évekkel azelőtti nagyon hasonló beszélgetést. A személyek és a téma is beazonosítható volt.
Alig tudtam hirtelen jelen lenni a társalgásnak.
Elkezdtem ezzel dolgozni, felvezettem egy idővonalra az életem történéseit és figyeltem. Idővel mindenkinek elkészítettük az idővonalat, aki jött hozzám. Egészen elképesztő összefüggéseket láttunk meg.
Pár évvel később kiderült, hogy mások is foglalkoznak hasonló témákkal, így tudtam tanulni tőlük.
Az ismétlődő mintázatokat szépen lehet olvasni az asztrológiai képletekből is, sőt a generációkon átívelő minták is követhetőek néha.
Nagyon különös az élet, talán soha nem ér véget a sok-sok rejtett összefüggés kutatása.
Talán nem a világ ismétli önmagát, hanem bennünk van az a minta, amely újra és újra hasonló helyzeteket hoz létre. Nem azért, hogy büntessen és nem is a sors játszik velünk. Valamiért mindig ugyanazzal a működéssel közelítünk az új helyzetekhez is.
Ugyanaz a működés pedig hasonló eredményeket hoz.
Determinált életek?
Ez nem jelenti azt, hogy minden előre elrendelt. Éppen ellenkezőleg.
Ha felismerjük a mintát, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy valóban mást válasszunk.
Talán ezért olyan fontos annyira az önismeret és nem azért, hogy újra és úja elemezzük a múltat.
Sokkal inkább azért, hogy felismerjük azt a láthatatlan szerkezetet, amely újra és újra megírja ugyanazt a történetet.
És amikor ezt felismerjük… lehet, hogy először életünkben valóban új fejezet kezdődik.
Az emberiség, a világ és a fraktál
Ahogy kicsiben, úgy nagyban is megjelenik ugyanaz a minta. Hogyan jelenik ez meg még nagyobb nagyságrendben? A történelem is „ismétli” önmagát?
Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben igen. Nem ugyanazok az események ismétlődnek,
hanem ugyanazok az emberi működések. A történelem tele van ilyen mintázatokkal.
EGYÜTTMŰKÖDÉS – JÓLÉT – ÖNBIZALOM – TÚLZOTT ÖNBIZALOM – SZÉTHÚZÁS – VÁLSÁG – ÚJRARENDEZŐDÉS
Vagy:
FÉLELEM – BŰNBAKKERESÉS – HATALOMKONCENTRÁCIÓ – ELLENÁLLÁS – ÚJJÁÉPÍTÉS
A szereplők mindig mások, de a mechanizmus sokszor nagyon hasonló.
Ezért úgy fogalmaznék, hogy:
A történelem nem ismétli önmagát szó szerint, de gyakran rímel önmagára.
Mi van még nagyobb léptékben?
Na itt kezd igazán izgalmassá válni. Ha egy ember életében felismerhetőek ismétlődő minták… ha egy családban is… ha egy társadalomban is… akkor természetes kérdés: vajon civilizációk is hasonló mintázatok szerint működnek?
Erre már sokan keresték a választ (Arnold Toynbee, Oswald Spengler, Joseph Tainter, Jared Diamond). Mindegyikük másképp, de azt vizsgálta, hogy a civilizációknak is vannak-e visszatérő fejlődési és hanyatlási mintázatai. Érdekes módon sok hasonlóságot találtak.
Akkor jöjjön a legnagyobb kérdés: lehet, hogy több emberiség is élt már?
Ez már egészen más kategória.
Itt jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a mai emberi civilizáció előtt fejlett, globális technológiai civilizációk léteztek volna, amelyek eltűntek volna nyomtalanul.
Viszont… a Föld története elképesztően hosszú.
Kb. 4,5 milliárd éves a Föld, a Homo sapiens nagyjából 300 ezer éve létezik, az írott történelem pedig csak körülbelül 5000 éves.
Ez azt jelenti, hogy az emberiség történetének túlnyomó részéről nagyon kevés közvetlen információnk van, ezért a kérdés feltehető.
A válasz viszont jelenleg: nem tudjuk.
De maradjunk annyiban, hogy vannak kutatható jelek …
Viszont…
Van egy gondolat, ami szerintem még ennél is érdekesebb.
Lehet, hogy nem az ismétlődik, ki él itt… hanem hogyan működik az élet.
Ez óriási különbség.
Mert ha a természet valóban fraktálszerű, akkor nem kell ugyanazoknak az embereknek visszatérniük. Elég, ha ugyanazok a működési törvényszerűségek újra és újra létrehoznak hasonló mintázatokat.
Ez már sokkal általánosabb elv. Csak gondolkodjunk … szabadon.
Utolsó gondolatként egy válaszra váró kérdés: Ha ugyanazok a mintázatok ismétlődnek minden léptékben, akkor vajon létezik-e egy mélyebb szerveződési elv, amelyből ezek a mintázatok születnek?
Erre a kérdésre még valamikor visszatérünk …
Gyakorlati kérdések
Milyen élethelyzet ismétlődött már többször az életedben?
Csak a szereplők változtak, vagy maga a történet is?
Ha egy kívülálló olvasná az életedet, milyen visszatérő mintát venne észre?
Mit tanulhatnál erről a mintáról anélkül, hogy hibáztatnád magadat?
Ha szeretnéd megismerni a saját életed fraktálját, szívesen segítek benne…