Hanem az, hogy tudjuk-e egyáltalán, mitől tudatos az ember
Az elmúlt napokban ismét megrendezték a világ egyik legjelentősebb tudatkutatással foglalkozó tudományos konferenciáját (The Science of Consciousness). Idegtudósok, filozófusok, fizikusok és mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatók ültek egy asztalhoz, hogy egy olyan kérdésről gondolkodjanak, amelyet az emberiség évezredek óta próbál megérteni.
Mi a tudat?
Néhány évvel ezelőtt még leginkább arról szólt a vita, hogy vajon egy mesterséges intelligencia egyszer képes lehet-e tudatossá válni. Ma azonban mintha maga a kérdés is megváltozott volna.
Egyre több kutató teszi fel ugyanis azt a sokkal mélyebb kérdést:
Tudjuk-e egyáltalán, mit nevezünk tudatnak?
Mert amíg ezt sem értjük pontosan, addig hogyan dönthetnénk el, hogy egy mesterséges rendszer rendelkezik-e vele?
Ez a kérdés engem is régóta foglalkoztat. Nem az AI miatt, hanem az ember miatt. Ugyanis a legtöbben természetesnek vesszük, hogy tudatosak vagyunk, de mit jelent ez valójában?
Az emlékeinket? Az önreflexiót? Az érzéseinket? A döntéseinket? A fájdalmat? A szabad akaratot?
Vagy valami egészen mást? Lehet, hogy ugyanazt a szót használjuk, miközben teljesen mást értünk alatta.
Az emberi testet hajlamosak vagyunk egyszerűen biológiai szervezetnek tekinteni, pedig ha jobban megnézzük, egy elképesztően kifinomult rendszer tárul elénk. Minden pillanatban kapcsolatban áll a környezetével. Belélegzi a levegőt, érzékeli a hőmérsékletet, reagál a fényre. Értelmezi a hangokat, táplálékot vesz magához, folyamatosan alkalmazkodik.
Vagyis egy önműködő, elemző, változásra és változtatásra, sőt szaporodásra képes rendszer, amely a környezetéből felvett anyagok segítségével tartja fenn magát. Furcsán hangzik ez így, igaz?
Ebből adódóan érdemes feltenni egy másik kérdést is.
Mi van akkor, ha a test nem egyszerűen egy „hordozó”, hanem az a rendszer, amelyen keresztül az élet folyamatosan megismeri a saját környezetét?
Nem állítás, csak egy kérdés.
Elmesélek egy nagyon személyes történetet. Nem egyszerű, mert a megélt élménynek több részletére nincsenek szavak. Nem tudom leírni, kifejezni, elmagyarázni, sőt mi több, megérteni sem teljesen, hogy mi volt ez az egész. Leírom úgy, ahogyan volt.
Pár éve történt, hogy egyik pillanatról a másikra kikerültem a testből.
Nem „ezüstszál” kötött össze a testtel és nem néztem vissza rá kívülről, mint ahogy sok helyen lehet olvasni erről.
Nem volt fényes alagút és semmi hasonló, amit valaha olvastam, vagy hallottam.
Nem tudom hasonlítani semmihez. Egyszerűen nem volt semmi körülöttem, nem volt sötét, nem volt világos, nem volt „mihezképest” sem. Csak tudtam, hogy „én vagyok” és egyfajta szégyenszerű megélés volt bennem, de nem pontos a megfogalmazás. Mintha az egy leértékelő dolog lenne, hogy nem vagyok testben. Kínos megélés. Nem tudom jobban leírni.
Egy nagyon erős késztetés volt bennem, hogy „vissza a testbe”! Nem emlékeztem arra, hogy milyen testbe, nem azonosítottam be a mostani önmagam. Azt hiszem, bármilyen test megtette volna akkor, csak élő test legyen.
Nem tudom, meddig tartott, időtlennek tűnt. A valóságban eltelt időt sem tudom, de nem hosszú órák voltak, nem borult tőle a napom.
Amikor magamhoz tértem, azonnal tudtam, hogy ki vagyok és heteken keresztül a hatása alatt voltam ennek a megélésnek.
Sőt a mai napig gyakran eszembe jut.
Nagyon sok megértést adott. Nagyon-nagyon sokat. A mai napig „bontogatom az akkor kapott csomagot”. Ahogy megérkeznek hozzá a gondolatok, a szavak, úgy ismerem fel lépésenként az ott tapasztalt „semmiben” lévő információkat.
Ne kérdezd, mi volt ez és honnan jött, mert nem tudom. Talán egyszer majd ez is kibontakozik a „csomagból” valahogy.
Most, amikor erről a konferenciáról olvastam, eszembe jutott. Talán ez a TUDAT, amit tapasztaltam. Számomra igen, azt hiszem.
A mesterséges intelligencia ma már képes beszélgetni. Tanulni. Írni. Képeket készíteni.
Sőt, időnként egészen emberinek tűnő válaszokat adni. De az „emberi” dolgokkal mi a helyzet? Vajon éhes tud lenni? Fázik?
Elfárad? Van saját biológiai története? Öregszik? Megéli a veszteséget? Félti a gyermekét?
Vagy csak rendkívül összetett módon dolgoz fel információt?
Vajon biztosak lehetünk abban, hogy ezek a kérdések egyáltalán a tudat lényegére mutatnak?
Lehet, hogy az AI fejlődésének legnagyobb ajándéka nem az lesz, hogy egyszer emberhez hasonló rendszereket építünk.
Hanem az, hogy végre kénytelenek leszünk újra feltenni az egyik legősibb kérdést.
Mit jelent embernek lenni?
Lehet, hogy az AI nem a tudatot fogja megmagyarázni, hanem ráébreszt bennünket arra, milyen keveset tudunk még önmagunkról.
Azt hiszem, ez a felismerés fontosabb minden technológiai áttörésnél.
Gyakorlati kérdések
Mitől érzed azt, hogy valóban önmagad vagy?
Ha egy mesterséges intelligencia minden mondatodat utánozni tudná, szerinted miben maradnál mégis más?
Vajon a tudat elsősorban gondolkodás, vagy inkább megélt tapasztalat?
Melyik kérdés fontosabb számodra: Mit tud az AI? vagy Mitől ember az ember?
És végül: Lehet, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése közben nem róla, hanem önmagunkról tanulunk a legtöbbet?